Tegnapelőtt épp várakoztam egy zebránál, amikor a következőre lettem figyelmes:

Egy buszmegálló várójában ült egymás mellett egy padon a Fiú és a Lány.
A Fiú cigizett. S néha a két ujjával megfogva a cigit, átrakta az a Lány szájába, aki nagyot szippantott belőle...
A Lány nem ért a cigihez, csak a be és kilélegzés volt a dolga.

Továbbhaladva belehasított az agyamba: Mit tesz ez a Fiú? A Halált adagolja...a Lánynak.

Apránként, óvatosan, gondoskodóan - a másiknak dolga sincs, csak a be és kilélegzés. 

Mennyire elfajzott, tudatalatt gonosz, bután elferdült ez a Világ???

Amikor a másik szájába helyezzük a cigit, amikor a munkahelyünkön teret adunk a folyamatos ócsárolásnak, egymás kibeszélésének...sajnos én is szoktam..., amikor a Jó Hírt elhallgatjuk, s csak a rosszat mondjuk...hányszor előfordul...akkor a Halált adagoljuk. 

Apránként, óvatosan, gondoskodóan - a másiknak dolga sincs, csak a be és kilélegzés.

Kezdem érezni a felelősségemet. Te érzed a sajátodat?

Tedd meg, amíg nem késő, hogy az ÉLETET adagolod! A Jó Hírt terjeszted!

Én megpróbálom, csináljuk együtt!  

Valójában minden a szeretetből indul el. Abból táplálkozik. Már minden, ami jó.

Például: 

Nem azért nem bőgetem egy hosszú hétvégén keresztül a lakásban a hifit, mert esetleg feljelent a szomszéd, hanem azért, mert csak azt teszem másokkal, amit szeretném, hogy mások is tegyenek velem. Ergo, ha belegondolok abba, hogy ő is pihanni szeretne - mert én is - akkor nem bőgetem.

Ha az életem minden pillanatát alávetném annak: "most van-e bennem szeretet, amikor ezt és ezt teszem???", akkor bizonyára jobb lenne a világ.

A szeretet "parancsa" mindent felülmúl.
Minden ideát, minden elhibázott vallási irányzatot.
Miért?
Mert nem  képes rosszra. A szeretet jó.  A szeretet  elfogadó. A szeretet alázatos. Satöbbi.

Egy nagy rakat példát tudnék sorolni, s ezért inkább nem is teszem, hogy mennyi minden lehet más, jobb, szebb, ha a szeretet lenne !elsősorban! az emberek szívében.

Azt mondom, ehhez talán még nem is kell vallásosnak, mitöbb, hívőnek lenni.  Mondjuk segít átvészelni a nehéz helyzeteken.

Mert mi történik ma?

Addig szeret a "világ", amíg: hasznos vagy, pénzt hozol, nyeresége vagy, nem pedig kiadása...

Addig szereti egy ember a társát, amíg: boldogságot ad, amíg fizetést hoz haza, amíg egészséges gyermeket szül neki... 

Addig szereti egy gyermek a szüleit: amíg mindent megvesz, amit a reklámok sugalnak, amíg a szülő cinkosan együtt érez a gyermekkel, amikor a matek tanárt kell szidni...

Amikor valami nehéz, amikor "gáz van", amikor "jónak, elfogadónak, alázatosnak" kellene lenni és szenvedve, de mégiscsak szeretni, akkor hirtelen, mintha elvágták volna. Akkor belépnek az ösztönök, a jól felfogott személyes érdekek - "Légy önmagad, valósítsd meg önmagad" szeretetromboló szlogenek!

Természetesen nem mindenhol, minden kapcsolatban, minden családban van ez így.  De ilyen is létezik.

Én azt hiszem és azt vallom: a szeretet Istentől "jön", Tőle származik, Isten maga a Szeretet.

Ha hiszel ebben, akkor tedd gyakrabban a "hitet". 

Ha nem hiszel benne, akkor amikor a szeretet "elfogy" Benned, akkor gondolkozz el rajta, hogy hová tűnt...

Legyenek szeretetteljesek az elkövetkezendő napjaid! 

Idén 17 éves lesz a házasságunk. Lassan nagykorú kort ér el. 

Nem csak úgy tengünk, lengünk egymás mellett, hanem tudatosan dolgozunk és ténykedünk azért, hogy a házasságunk - a magunk számára - kiemelkedjen a szürke masszából. Időt, pénzt, energiát fordítunk rá.

Szürke massza = a világ. Nem akarok senkit sem megbántani, de előfordulhat, hogy egy-egy gondolat erejéig magadra ismersz. Ezért előre is elnézést kérek.

Egy mai - általam szürkének nevezett - házasságban a legfontosabb: pénz, lakás, autó, gyerek jó iskolába járjon. Sorrend tetszés szerint...

Egy mai házasságban a "kommunikáció színtere" a tévé előtt való ülés. Együtt. Vagy éppen egyedül, mert a másik mos, főz, vasal, gyereket nevel, vagy a másik kocsi szerel, fusizik, focizni ment a haverokkal, később sörözni.

Egy másik kommunikációs eszköz - de szigorúan magányosan - a számítógép.  Ismerek apukákat, s anyukákat is, akik életük minden szabad percét a PC előtt töltik. Házasságban. A párjuk ezáltal válik: "PC özveggyé". PéCéÖzvegy. Szép szó nem?

Új sor, nagybetű...

Mi van ővele? Mit gondol, érez, tapasztal a közösen, vagy egyedül eltöltött élete órái során? "Ővele" most jelent esetben a Feleségemet, vagy a Férjemet, jelenti.

Kizárólag akkor fog a házasságod megújulni, a régi fényében fürödni, ha megismered a Párod gondolatait, érzéseit, tapasztalásait az életével kapcsolatban.

Mit gondol, érez, tapasztal, akkor, amikor Te hazaérsz, és ügyet sem vetve rá (pedig épp fodrásztól jött, csinos ruhában van) lezuhansz a TV/PC elé.

Mit gondol, érez, tapasztak, akkor, amikor Te megjössz fáradtan és végre kiöntenéd neki a téged ért sérelmeket és ő elvonul mosogatni, vasalni, meg a barátnőihez - "majd este jövök"  - felkiáltással.

Egy-egy női illetve férfi példa volt.

Ha nem kommunikálsz a Pároddal --> oda a házasságod. Oda a házasságod fénye, öröme, szeretete.

Gondolj bele: Fut egymás mellet párhuzamosan két sínpár. Mindkettőn zakatol egy-egy szerelvény. Te az egyikben, ő a másikban, a két kupé pedig egymás mellet fut. Közel vagytok egymáshoz, de mégsem egy helyszínen. Átkiabálhatsz, de vagy ő lódul előbbre, vagy éppen te maradsz le. Ez így nem az igazi.

Az igazi az, amikor ketten, egy időben, egy kupéban utaztok. Az házasság. Az közösség. Szerelmes lehetsz újra a Párodba. Felfedezhetsz benne olyan dolgokat, amit még eddig nem.

De ehhez kommunikálni kell. Párbeszédben, folyamatos párbeszédben kell legyél ővele. Ebbe pedig időt, pénzt és energiát kell fektetni. Tedd meg most, mától, de akár holnaptól. De ne halogasd.

Természetesen ez nem könnyű. Ha szeretnéd, hogy segítsünk benne, szólj!

Nézd meg nagyban is...

Kellemes .... ünnepeket szoktak egymásnak kívánni!

A .... helyén állhat akár a karácsonyi, akár a húsvéti.

Nem tudom, hogy kitől hallottam, hogy:
"A 'kellemes' a langyos lábvíz a lavorban! Az kellemes."

Egy ünnep, főleg, ha olyan ünnepről van szó, mint az éppen aktuális Húsvétunk, egyáltalán nem kellemes. Sőt, inkább kellemetlen.
Kellemetlen, mert bele kell gondolnunk: Értünk halt meg Ő a kereszten. Értem és Érted!

Amikor ez eljut az agyamig, egyáltalán nem a kellemes szó jut az eszembe, sokkal inkább a szenvedés, a fájdalom, az áldozat, a megalázás.

Mindezek aztán a életünkben áldássá, kegyelemmé, örömmé alakulnak át.

Miért? Mert az Ő halálán kívül egy csodálatos dolog is történt, ami addig még soha: Feltámadt. Valóban feltámadt. Ez a felrámadás életet adó, üdvözítő.

Nem szaporítom a karaktereket:

Kívánok Mindenkinek fentiek szellemében:
Áldott, kegyelemben teljes, örömteli, életet adó és üdvözítő Húsvétot!

Nézd meg nagyban is... 

Nézd meg nagyban is...

Munkába és hazafelé menet óriásplakátok és rádióreklámok vesznek körül.

A szlogenek egyértelműek: "Még erősebb dízelmotor!" vagy "Tekintélyt parancsol" "Prémium kategória"; "Élvezze az életet".

A szlogenek nagy számban autóreklámokról kiabálnak ránk, hiszen akkor leszünk boldogok, trendik és menők, ha a leggyorsabb, legszebb, legerősebb autóról tekintünk ki erre a kis porosodó világra.

Mintha csak ez határozná meg az életünket: mindenből a legjobbat, legdrágábbat, és akkor - csak akkor - majd felnéznek ránk, csodálni fognak minket.

Persze, autóra szükség van, pont egy olyanra, ami elszállítja a családot A-ból B pontba, megfelelő biztonságban.

De vegyük észre, a reklámok hamis illúziót keltenek!

Nem akkor leszel elfogadott, szeretni való, ha rámozdulsz a vágyva várt járgányra.

Tudsz-e önzetlenül szeretni, úgy, hogy nem vársz viszonzást?

Tudsz-e olyankor is segíteni, amikor Neked is gyengén megy?

Tudsz-e normális hozzáállással reményt kelteni, amikor körülötted minden a széthúzásról szól?

Persze ezek nem mennek könnyedén, nekem sem. Sajnos.
De azért próbálkozunk? Ugye?

Reggelente vezetek. Autót. Otthon --> iskola --> óvoda --> munkahely. Muszáj.

Közben próbálom betartani a szabályokat. Nem másoknak betartani. Nem egyszerű.

Esemény: Anyuka bőszen magyaráz kicsi fiának, aki a hátsó ülésen ücsörög. Övek sehol, padlógáz, padlófék. Ha gond van. Úgy halad a sor, hogy mögém kerül. Ez nem lehet elviselni...egy szakadt Lada háta mögött...és padlógáz, már repül is a kis autó.

Ez a próbatétel. Nem visszavágni. Nem visszaelőzni, nem dudálni, nem villogni.

Pedig zsigerből menne. Képes vagyok rá, képesek vagyunk rá.

Elgondolkoztam: Hol van itt a boldogság, a szeretet, a türelem, az udvariasság? Melyik világban található? Mert a miénkből kiveszni látszik. Ezt gondolom.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. " 1 Kor 13,4-7

Ma reggel letettem az oviban a legkisebb gyermekemet és utána bandukoltam a sarkon hagyott autóm felé. Eljátszottam a gondolattal: megyek, megyek, lassan már látom az utcasarkot, ahol leparkoltam, és a döbbent felismerés: nincs ott a járgány. Mondom, csak elképzeltem, de nem volt nehéz, mert pont a nyáron már megtörtént ez velem.

Döbbenetes érzés, számítasz valamire, már szinte látod a szemeiddel, azt, amire vársz...és....és...és akkor NINCS OTT.

Mit tesz ilyenkor az emberfia: megnézi még egyszer, nem hisz a szemének, el kezd idegesen kapkodni, bepánikol, összeroskad, rádöbben...aztán el kezd imádkozni: Uram, könyörgök...remélem, hogy csak elszálították, nem pedig ellopták...

Készen vagyok? ...tettem fel a kérdést magamnak is.

Találtam egy videót a YouTube-on - szerintem nem véletlenül- ami pont erről szól. Ja, nem az autódról, amit 10000 forintért kiválthatsz a telepről, ahová elszálítottam a csáposautó, mert tilosban parkoltál...hanem az Életedről!

Mt 24,27
Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.

Azért ez elgondolkoztató...